Az evőpálcika története nagyon régre nyúlik vissza, Kínában már az időszámításunk előtti 16-11. században használták. Mára már egész Kelet-Ázsiában elterjedt evőeszközökről és főzésre használt eszközökről beszélünk. Nézzük is részletesebben mennyire sokszínűek az evőpálcikák.
Történetük
Az első evőpálcikák Kr.e. 1200 körülről maradtak fenn. Ezek 26 centiméteres bronzpálcák voltak és összesen hat darab maradt fenn belőlük. A kezdeti gyors elterjedésük állítólag annak volt köszönhető, hogy abban az időszakban Kínában tüzelőanyag hiány volt, emiatt az ételt apróbb darabokra vágták, hogy gyorsabban megsüljön és így gond nélkül meg lehetett fogni az elkészült ételt pálcikával, nem volt szükség késre a feldarabolásához.
Mára már egész Kelet-Ázsiában elterjedtek. Koreában, Japánban, illetve Vietnamban is fő evőeszközzé váltak. Bizonyos főtt tésztákat Thaiföldön is pálcikával esznek.
A pálcák anyaga, alakja
Az evőpálcikák leggyakrabban bambuszból vagy fából készül, de elterjedtek a műanyagok is. Ezek mellett léteznek fém-, csont- és jádepálcák is. Korábban rendkívül divatosak voltak az aranyból és ezüstből készült pálcikák is, mert úgy tartották, hogy az ezüst elszíneződéssel tudja jelezni, ha az ételbe mérget kevertek.
Az egyes országok között megfigyelhetünk különbségeket is:
Kínában egy átlagos evőpálca fából vagy bambuszból készült, 25–40 cm hosszú és keresztmetszete négyzet alakú. A hegye viszont már kerek és tompa. Előfordulnak műanyag és porcelán evőpálcikák is. Az evőpálcikán kívül a levesekhez a kínai konyhában porcelánkanalat használnak.
Koreában ezzel ellentétben inkább a szögletes pálcikák a népszerűek. Ezek a végük felé elvékonyodnak és leggyakrabban fémből készültek. Ehhez általában egy kanalat is használnak segítségként.
Japánban Kínához hasonlóan szívesebben használnak fa-, és bambuszpálcikákat, de itt a valamivel rövidebb pálcikák vannak túlsúlyban az evésre használatosak között. Főzésre használt eszközök között azonban találunk speciális, hosszú pálcákat is.
A pálcikákat gyakran lakkozzák, illetve elláthatják őket mindenféle festett mintákkal vagy faragással is. A fogások előtt vagy után a pálcákat evőpálcika tartóra támaszthatjuk, ezáltal az ételhez érő vége nem érintkezik az asztallal.
Shanghai városában Kínában evőpálcika múzeumot is találunk, a neve Kuaizi Museum. Több mint 2000 evőpálcikát tekinthetünk meg itt. A tulajdonos Lan Xiang könyvet is írt az evőpálcikákról.
A pálcákhoz kapcsolódó szokások
A pálcikákat mindig egy kézben tartjuk. Érdekesség, hogy az ázsiaiak leggyakrabban a jobb kezükkel fogják, függetlenül attól, hogy jobb vagy bal kezesek.
Étkezéskor az ételdarabokat a pálcikával kell a tányéron összecsípni és így a szánkhoz emelni. Olyan ételeknél, amik túlságosan kis darabokból állnak ehhez, például a rizs esetén, a rizsestálat a szánkhoz emelve nem illetlenség a szánkba kotorni az ételt. A pálcika használható még tépésre is abban az esetben, ha például egészben feltálalt halból akarunk egy kisebb darabot leszakítani.
A pálcikával való evésre is vonatkozik néhány illemszabály. Hasonlóan az általunk megszokottakhoz, nem illik vele játszani, mutogatni, gesztikulálni, zajongani, csörömpölni (ilyet csak a koldusok csinálnak). Az ételdarabokba illetlenség beleszúrni a pálcát. A rizses csészébe főleg ne szúrjuk bele állítva, mert ez a temetéseknél használatos rizsbe állított füstölőkre hasonlítana. A pálca leejtése nem illetlenség, de balszerencsét hoz.
Egyesek szerint a pálcikahasználatnak szerepe van a kézügyesség fejlődésében. A mentális egészségre is jótékony hatással vannak, mivel a pálcikák ingerlik a kéz akupunktúrás pontjait, élénkítve ezzel az agyműködést.
Reméljük tudtunk valamilyen új és érdekes információval szolgálni számotokra az evőpálcikákkal kapcsolatban! :)
Források:
Comments